2017. március 24., péntek

Tavaszi hangulat dióhéjban


Most, hogy ilyen gyönyörűséges idő van, tavaszi-húsvéti dekorációk tömkelege nyüzsög a fejemben. Legszívesebben reggeltől estig ilyesmiket készítenék... persze ez csak ábránd, hiszen már az is jó, ha egyáltalán néhány naponta hozzájutok a kedves festékeimhez, ragasztóimhoz és papírjaimhoz. Tegnap viszont úgy éreztem, egyszerűen muszáj valahogyan tárgyakba önteni ezt a csodás napfényes tavaszi világot, ami végre-végre megtalált bennünket, és rögtön hálát is éreztem azért, hogy gyűjtögetős természetemnek köszönhetően mindig vannak itthon üres fél dióhéjak például. Ugyanis biztos voltam benne, hogy ezek - az Aliexpressről potom áron beszerzett mini kiscsibékkel együtt - igazi tavaszi hangulatot fognak árasztani, ráadásul mámorítóan kevés idő alatt elkészülve. :-) 

Előkerestem hát a dióhéjfeleket:





Egy kis zöld száraznövényt nyomtam a belsejükbe - ez stabilan ott is maradt, de persze ragasztópisztollyal fixálható is.





Most nézzétek meg a csibéket, mennyire helyesek :-)





A mini csibéket a "fűbe" ragasztottam, majd zsinórból akasztót készítettem, és a diók tetejére rögzítettem egy pici pillanatragasztóval. Ezután gondoltam, egy kis plusz tavaszi hangulat nem fog ártani nekik, és apró zászlófüzéreket készítettem a madárkák fölé, de igazából ezek nélkül is nagyon szemrevalóak. :-)





És dióhéjban ennyi :-)
Egyszerűen megunhatatlan örömforrás, hogy nem kell télikabátot venni reggel... mondjátok, hogy nem lesz már hideg egészen szeptemberig!!



































2017. március 22., szerda

Tojások papírborítással


Az igazság az, hogy a műanyag tojásokat nem tudom megszeretni. Igaz, hogy törhetetlenek, és az sem amortizálja le őket, ha áldozatul esnek a macska vadászösztönének, ráadásul sokféle színben vannak, de sajnos mégis műanyagok, és ez egy naaagy hátrányosság a szememben... nemrég pedig fehér műanyag tojásokat kaptam felhasználásra ajándékba, és tény, hogy ezek egészen csinosan festettek, mégsem tudtam megszeretni őket. Ezért aztán úgy gondoltam, bevonom őket valamivel, és úgy - legalábbis számomra - szerethetőbbek lesznek.
Pedig tényleg nem voltak visszataszítóak, sőt:





De azért azt gondoltam, egy kis papírborítással csinosabbak lennének. Feltúrtam a papírjaimat, és kiválasztottam néhány régies-szövegmintás darabot:





A kiválasztott papírt kisebb darabokra vágtam:





Majd a papírdarabokat elkezdtem dekupázsragasztóval a tojásra rögzíteni. Természetesen lettek gyűrődések a papíron a felület íve miatt, de ez - éppen a régies hangulat miatt - nem volt zavaró.





A többi foltot is felragasztottam - a papírdarabkák alá és felszínére is kentem ecsettel a dekupázsragasztóból.





Egyszerre a tojás egyik felével tudtam haladni, ezután szükség volt egy kis száradásra, hogy a másik oldallal is lehessen foglalkozni - de mire végigértem a tojásokon, az első már meg is száradt.

Tulajdonképpen ennyi is volt velük a teendő. :-) Miután mindegyik elkészült, töprengtem rajta, hogy tovább dekoráljam-e őket, de úgy éreztem, így tökéletesek. Jó, jó, a tavalyi transzferált libatojások továbbra is a legnagyobb kedvenceim tojásdekorálás tárgyában, de azért ezek a vintage hangulatú tojáskák is helyet kapnak majd a húsvéti asztalon. :-)



































2017. március 16., csütörtök

Minikertek csészében


Rendszerint meg szoktam írni, egy ötlet hogyan keletkezik, mi az, aminek a hatására egyszer csak születik egy alkotó gondolat - a mostani bejegyzés esetében viszont semmiről sem tudok beszámolni. :-) Egyszerűen csak a kicsik levegőn száradó gyurmájának maradékát akartam megmenteni, mindenféle cél nélkül. De hogy ebből hogyan lettek tavaszi minikertek... szerencsére azért fotók vannak a folyamatról, mert a blog öt éve alatt megszoktam, hogy az a legjobb, ha mindent fotózok, így aztán egészen olyan, mintha tervezett alkotás lett volna. De őszintén mondom, hogy nem - és a végeredmény mégis nagyon kedves lett a szívemnek. Néha nagyon jó dolog elképzelés nélkül nekivágni az alkotásnak, mert ilyenkor aztán tényleg meglepetés lesz, hogy végül mi születik meg a kezünk alatt. Nekem ez most igazán az lett :-)

A kiindulás tehát a levegőn száradó gyurma maradéka volt, ami a gyerekek után maradt, egy kisebb darab - ezt nem olyan könnyű úgy eltenni, hogy kicsit se száradjon ki, úgyhogy gyorsan gyúrtam belőle néhány kicsi manóházféleséget és gombákat, amelyekbe fogpiszkáló-darabokat szúrtam. Először arra gondoltam ugyanis, hogy ezeket száradás után elteszem koszorúdekorként, például egy mesebeli hangulatú adventi koszorúra vagy bármire...





Ezután félretettem száradni a megformázott darabokat, és ezzel a lendülettel teljesen el is feledkeztem az egészről.Több hét elteltével jutottak csak újra eszembe a gyurmafigurák, amikorra már kopogósra száradtak - de az adventi koszorú gondolatát el is vetettem, ahogy rájuk néztem, mert hirtelen rögtön ki akartam festeni mindet. Hiszen olyan szép fehérek voltak, szinte áhítoztak egy kis festék után... :-)
Koncepcióm továbbra sem volt, ezért gondoltam, lesznek, amilyenek lesznek, nem részesítek előnyben semmilyen konkrét színvilágot, úgyis éppen nagyon tele volt a fejem ezerféle gonddal és gondolattal, ilyenkor az a legjobb, ha az ember terápiás jelleggel kifesti magából az ezer egy részét...  
Végül is igazán színesek lettek:





A technikai részről: a házikókat akrilfestékkel festettem le, majd az ablakokat-ajtókat-téglafoltokat-növényrészeket is ezzel. Száradás után viszont fekete vékony hegyű alkoholos filccel kiemelgettem a széleket, és ceruzával itt-ott textúrát mintáztam a felületekre.

A gomba egyszerű dolog volt, csak a kalapot festettem le pirossal, és utána fehér festékkel telepöttyöztem.





Ezen a ponton ébredtem rá, hogy tulajdonképpen egészen tavaszias színvilágú-hatású lett az összes gyurmadarab, úgyhogy gondoltam, lehetne belőlük asztaldísz - de nem koszorú, hanem egészen más, és akár nem is egy, hanem négy, hogy mindenkinek a terítéke mellé jusson egy kis tavaszi jelenet...  Így aztán elővettem négy csészét, és gondoltam, ezekbe fogom tenni a megfestett figurákat - de hogy mégis pontosan mibe rögzítem őket, ami a csészéből nyom nélkül eltüntethető később...

Hát, macskaalom lett a megoldás... :-) de nem használt, ennyire azért nem vagyok elvakultan újrahasznosító :-) Igazából homok lett volna a legjobb, de éppen eső után voltunk, és a kinti homok szotyogott a víztől, így került képbe a macskaalom. 
Ha esetleg Ti meglepődtetek volna, képzeljétek el, a macsek milyen döbbent pofit vágott, amikor meglátta, hogy az almot csészékbe porciózom :-)





A pici kavicsokra zöld száraznövényt borítottam:





Végül beleszúrogattam a gombákat, ráültettem a házikókat, néhány további aprósággal kiegészítettem a tavaszi jeleneteket, és ezzel el is készült a tényleg nagyon spontán módon születő négy csészés minikert-asztaldísz. 

Az igazsághoz tartozik, hogy azóta bővült a csészék tartalma: a Kisebbik a képek elkészülése után rögtön elégedetlenségének adott hangot, és négy kis törpét is kreált az apró kertekbe, mivel meg volt győződve róla, hogy ezekben a házakban igenis laknia kell valakinek... :-)









































2017. március 10., péntek

Fonalbundás nyuszik


A műanyag kindertojásbelső egy igazi húsvéti alapanyag: a formája miatt lehet belőle tojásos dekorációt és nyuszikat is készíteni (és még millió mást is). A kindertojásnyuszik gondolata persze nem új, tudom, hiszen szerepelt már itt hasonló ötlet - viszont most egy újabb oldalról közelítettem meg a műanyag tojáskák nyuszisodási lehetőségeit, és szerintem így szebb a végeredmény.

A műanyag kindertojásbelsőn kívül egy adag vastagabb fehér fonalra lesz szükségünk a nyuszikhoz:





A tojás egyik végébe fúrjunk egy lyukat:





Nyissuk ki a tojást, vezessük át a fonalat a lyukon, kívülről a tojás belseje felé, és a szál végére kössünk kétszer-háromszor csomót.





Ezután húzzuk meg a fonalat (ezzel ellenőrizzük, hogy a csomó nem csúszik-e ki a lyukon), és csukjuk be a tojást.





Ragasztózzuk be a tojás felső részét, a fonalvég körül - ehhez sűrű hobbiragasztót vagy jó minőségű papírragasztó stiftet is lehet használni.





Kezdjük el spirálformában tekerni a fonalat. A tekerés legelejénél nyomjuk le a fonalat a lyuknál, hogy megtapadjon a ragasztón, és később is, ahogy haladunk a spirálozással.





Tegyünk még ragasztót a tojásra, és folytassuk a tekerést.





A végén egyszerűen csak vágjuk le a felesleges fonalat, amikor már nem tudjuk tovább szűkíteni a spirált.





A füleket érdemes filcanyagból vágni, mert ez nagyon jól illik a fonalborításhoz - a fülek közepére lehet egy kis mintás anyagot is ragasztani, így nyusziszerűbb lesz. :-)





A füleket pillanatragasztóval vagy más, gyorsan kötő ragasztóval célszerű a tojáshoz rögzíteni:





A nyuszik további dekorálásánál sokféle megoldást lehet választani: én a szemekhez fekete gyöngytollat használtam, mert ez nemcsak élénk fekete színű marad száradás után is, hanem ki is emelkedik a felületből, és ettől igazibbnak hat.
Az orr helyére pici rózsaszín zseníliagolyót ragasztottam.





Végül már csak egy-egy masnit kaptak még a nyuszik ragasztásos módszerrel, valamint fehér zseníliagolyó lábakat és farkincát - ezzel el is készültek. A lábakat és a farkat érdemes úgy elhelyezni, hogy egyben stabillá is tegyék a nyuszikat álló helyzetben, így biztosan nem fognak felborulni.

A fonal miatt nagyon puhának látszanak, és kézbe fogva is azok - egyáltalán nem érződik rajtuk, hogy egy sárga műanyag tojás van a borítás alatt. :-)