2016. szeptember 20., kedd

Spárgagombolyagok


A legutóbbi bevásárláskor hihetetlenül alacsony áron sikerült spárgagombolyagokat beszereznem - persze nem ezekért mentem, de ez volt az abszolút fénypont -, úgyhogy rögtön vettem is több csomaggal, karácsony előtt biztosan nagyon jó kis ihleteket fognak adni. De addig mégis ki tud várni, ugye? :-) Így aztán az első adandó alkalommal kis gombolyagfigurákat készítettem az egyik adagból, mondjuk úgy, hogy előtanulmányképpen a karácsonyi angyalkákhoz... ezek a figurák viszont kimondottan őszi hangulatúak lettek, amiben része volt a színeiknek és a makksapkájuknak, sőt, a Kisebbik egyenesen úgy vélekedett, hogy ezek "októberi nénikék". És hát ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem ezt az értékes véleményt? :-)

Szóval, az októberi nénikék alapja az egy csomagban lévő három spárgagombolyag volt, amit kiegészítettem három préselt papírgolyóval:





Természetesen a dolog azzal indult, hogy a papírgolyókat ragasztópisztollyal a spárgagombolyagokra rögzítettem:





A figurák haját ezúttal nem fonalból oldottam meg, hanem rendes babahajból ragasztottam:





Szalagdarabka sálnak, két gomb a pocakra - az októberi nénikék divatos kiegészítői :-)





Már csak a pomponos makksapkákra volt szükség, meg a kellően vidám arckifejezésre, és ezzel készen is lettek a rusztikus stílusban elkészített őszi spárgaasszonykák. :-)







































2016. szeptember 16., péntek

Őszi sütitároló


Annak ellenére, hogy napközben szinte strandidő van, én szilárdan tartom magam az őszi hangulathoz. Szeptember közepén igenis ősz van, akkor is, ha az időjárás ezt kicsit sem veszi figyelembe, és vénasszonyok nyara helyett vénasszonyok szaunáját szállítja nap mint nap... És ha már ugye ősz van, őszies dolgokat kell alkotnunk, még akkor is, ha épp folyik rólunk a víz :-) Például egy tökös sütitartót, amihez csak egy nagyobb agyagcserépre és egy méretben hozzá illő agyag alátétre lesz szükségünk - és persze tökszínű festékre.

A kiindulás az őszi sütitartóhoz tehát ez volt, alaposan megtisztogatva:





A cserepet befestettem kívülről (ha nagyon használt, belülről is érdemes) narancssárgára, ahogyan az alátétet is.
Az agyagon villámgyorsan megszárad a festék, ezért két, helyenként három rétegben is átfestettem - ezt egy mosogatószivaccsal a legegyszerűbb megtenni, pár perc alatt készen is van egy réteg. 

Mivel ilyen gyorsan száradt, rögtön ráfestettem barna akrillal a csíkokat is. Itt nem az a cél, hogy vonalzóval húzott csíkok legyenek, mert egyik igazi tök sem szabályos teljesen - ezért egyszerűen csak ujjal festettem meg a csíkokat. 





A valósághűbb hatás miatt a barna csíkok mellé bézs vonalakat húztam:





Ez a fázis is azonnal megszáradt, úgyhogy már fújhattam is le az egészet kívül-belül átlátszó matt lakksprayvel.
Száradás alatt faágból szárat fűrészeltem, és zöld filcanyagból leveleket vágtam - majd a faágat erős pillanatragasztóval az alátét közepére ragasztottam, a leveket pedig köré.




  

Ezzel el is készült az őszi sütitároló - amibe elsőként természetesen a kedvenc őszi sós kekszünk fog kerülni... :-)

































2016. szeptember 13., kedd

Óz, Dorka és a többiek


A Kisebbik - már tudjátok - időről időre teljesen beleszeret egy-egy mesébe. Most épp az Óz került a szíve csücskébe, állandóan ezt kell elővennünk, újra és újra átélve Dorkáék (vagy Dorothyék, ahogy tetszik) kalandjait. Persze teljesen megértem a lelkesedést, annak idején nekem is nagy kedvencem volt ez a mese, különösen a belőle készült hangjáték, amiben Galambos Erzsi élete egyik legjobbját nyújtotta gonosz boszorkaként, de Sztankay István is zseniális volt Gyáva Oroszlánként, akárcsak a többi színész. Ez például nagyon hiányzik a gyerekkoromból - mennyi mesejáték jelent meg hanglemezen, és a színészek mindig szívüket-lelküket beletették az alakításokba, a legeslegnagyobbak is... bárcsak ma is így lenne. 
Bezzeg az én időmben, ugye :-)

De vissza az Ózhoz: tudtátok, hogy ez a mese már 116 éves? Bizony, a könyv első kiadása éppen 1900-ban jelent meg, és így festett (forrás: Wikipédia):





A történetet pedig mindenki ismeri: Dorka, a kansasi kislány egy hatalmas hurrikán révén Óz, a nagy varázsló birodalmába repül, ahol Glinda, a jó boszorkány fogadja, és közli vele, hogy a vihar által leejtett háza éppen a gonosz Keleti Boszorkányra huppant, akinek piros cipellőjét ily módon a kislány megörökölte. Az elhalálozott némber húga, a szintén gonosz Nyugati Boszorkány ezért erősen megorrol Dorkára, és mindent elkövet, hogy a cipellő új tulaját eltegye láb alól - a kislány azonban nincs egyedül, mert egyrészt vele van kiskutyája, Toto, másrészt az úton nagyszerű barátokkal találkozik, a Madárijesztővel, a Bádogemberrel és a Gyáva Oroszlánnal. Biztos nem árulok el azzal nagy meglepetést, hogy Dorka végül legyőzi a Gonosz Boszorkányt, és Óz segítségével hazarepül Kansasba - ekkor derül csak ki, hogy a kislány igazából csak álmodta az egész csodás kalandot.

Ha pszichológus lennék, valószínűleg mögöttes jelentések millióit következtetném ki a történetből, de mivel nem vagyok, nekem egyszerűen csak nagyon tetszik. :-) Akárcsak a Kisebbiknek, sőt, neki talán még jobban - ezért most sem maradhatott el a főbb szereplők elkészítése, hadd játssza el velük ezredszerre is a történetet.

Ismét az otthon lévő alapanyagokból dolgoztam, fa bábualapból és különféle vastagságú papírgurigákból:





Elsőként persze Dorka-Dorothy készült el,az előző kép bal szélén lévő bábualapból (itt még arcvonások nélkül):





Végleges állapotban pedig, Totóval együtt:






A Madárijesztőnek - akinek "hivatalosan" nincs esze, gyakorlatilag pedig rengeteg van - szimpla papírguriga volt az alapja, amit zsákvászonnal és farmerral burkoltam:





Befejezett állapotban pedig ilyen lett, kissé hasonlítva az első kiadás borítóján található képhez:





A Bádogembert most egy kicsit rehabilitáltam, mert mindig ő volt számomra a legkevésbé kedvelt szereplő - nem tudom, miért, de még a Gonosz Boszorkányt is jobban kedveltem gyerekként.... de most őt volt a legjobb feladat elkészíteni a szereplők közül, hiszen ő volt a legnagyobb kihívás, az orra pedig igazán jó lett. :-) Végül is papírguriga lett az ő alapja is, kartonhenger karokkal - a sisakja kartonpapírból készült, kis darab szívószállal:






A sárga úton vándorló kis társaság negyedik alappillére a Gyáva Oroszlán, aki a fejemben most már tényleg mindig Sztankay István hangján fog beszélni - ő egy vastagabb papírguriga alapból lett, sárgára festve:






A fejét és mancsait színes kartonból vágtam ki, a farka zseníliadrótból és fonalból van. Nála kihívás volt, hogy a történet nagyobb részében ugyan meglehetősen gyáva, a vége felé kimondottan bátor lesz - ezt végül úgy valósítottam meg, hogy a guriga mindkét oldalán lett feje.
A gyáva oldal:





Na meg a bátor :-)





Bár a Kisebbik határozott javaslatokat tett az összes mumpic, nyugor, farmlakó és szárnyas majom legyártására, valahol meg kellett húzni a határt :-)

A történet szempontjából már csak három szereplőt minősítettem elengedhetetlenül fontosnak - elsőként Glindát, a jó boszorkányt, aki itt enyhe karácsonyiangyal-beütéssel szerepel:






Óz, a nagy varázsló, akinél a cirkuszos múltra helyeztük a hangsúlyt:





És persze a Gonosz Boszorkány, aki nem lehet más, mint zöld, seprűs és undok :-)





Így hát ezek az Óz-szereplők készültek el. Remélem, még sok-sok alkalommal játsszák el ezt a csodás-kalandos mesét, a Kisebbik narrációjával... :-)





























2016. szeptember 9., péntek

3 kreatív órarend


Végre megvannak a végleges órarendek (nem tudom, máshol hogy van, nálunk sosincs kész órarend év elejére...), ezért a tollal gyorsan lekapart verzió ki is került a hűtőre. Ez persze kicsit sem kreatív, inkább minimalista típusnak mondanám - de ez az én példányom, a gyerekeké mindig teljesen más. Ők persze nagyon szeretik a kreatív verziókat, és év elején mindig sok ötletük van az órarendekre - ezekből most hármat meg is valósítottunk.  A három persze soknak tűnhet, de van benne egy nagyon praktikus, újrafelhasználós, egyből kétfunkciós verzió, egy pár perc alatt összerakható fiús (vagy apás :-) ) példány és egy az én kedvemért, egy teljesen személyre szabható, klasszul tekerhető variáns.  
És akkor részletesen :-)


1.
Kettő az egyben: írószertartó és órarend együtt

Ez ment a Nagyobbik íróasztalára - nagyon praktikus, mert egyből öt írószertárolót is jelent, ami egy folyton író-rajzoló-alkotó kislánynál igazán nem hátrány. Ha időigényesnek is tűnik, nem az - nekem legalábbis nagyon kis részem volt a készítésben. 

Öt tisztára mosott konzervdoboz kell ehhez az órarendhez:





Fehér akril alapozófestékkel lefestettük az összeset - pontosabban ezt a Nagyobbik csinálta, azzal az egyszerű módszerrel, hogy mosogatószivacs-darabkára festéket tett, és ezzel körbepacsmagolta az összes dobozt.





Az én részem következett: az órarendet kinyomtattam, napokra vágtam, és kisebb darab zsákvászonra ragasztottam.





Ezután már csak ragasztópisztollyal egy perc alatt felragasztottam a napokat a dobozokra, egy-egy apró fadísszel - nem túl nagy fáradság egy egyszerre két funkciót ellátó órarendért. :-)





















2.
Órarend legóból


Az abszolút fiús verzió, ami egyben egy kis figyelemfejlesztést is ad pluszban - a készítés pedig nyugodtan rábízható az iskolás apukájára. :-)
Egészen egyszerűen csak ki kell rakni az órarendet úgy, hogy az adott tantárgynak saját színt választunk. Színenként eggyel több kocka kell a tantárgyak listájához, amit oldalra érdemes kitenni, feliratokkal ellátva - az órarend így egyben koncentrációfejlesztő is, hiszen a színek jelentését ki kell keresni, de azért bonyolultnak nem nevezném a feladatot. 
Előnye, hogy órarend-módosításkor csak át kell rakni a kockákat, sőt, ez az egy órarend az iskolai évek alatt végig használható, mert a tantárgylista- és sorrend gyorsan alakítható.
Egy tipp: ha nincs elég szín a legókészletben, készíthetünk mintásakat, például alkoholos filccel kockásat, pöttyöset stb.
Mindenesetre a Kisebbik szívből ajánlja ezt az órarendet :-)











3. 
A személyre szabható, tekerhető órarend - papírgurigából


Gurigás verzió nem maradhatott ki a sorból, persze :-) Ezt a darabot teljesen a tulajdonos képére alkothatjuk - ráadásul a napok elfordíthatóak, hasonlóan gyerekkorunk kedvenc játékához, a Rubik-féle bűvös toronyhoz. Így mindig az aktuális nap képe lehet a gyerkőc előtt, és nem esik abba a hibába, hogy esetleg kedden csütörtökre pakol be...

Ehhez egy nagyobb guriga szükséges (pl. félbevágunk egy papírtörlős példányt).

Szükségünk lesz még egy mintás papírból kivágott lapra, aminek a méretét így tudjuk meg: a guriga átmérőjét le kell mérni egy zsinórral, és ehhez egy cm-t hozzáadni - ez lesz a lap szélessége; a magasság pedig a guriga hosszúsága, amiből levonunk fél cm-t.
Ezután a lapot megvonalazzuk a napoknak és tárgyaknak megfelelően:





Beírjuk a tantárgyakat, és cső formájúra ragasztjuk a lapot - ezért kellett a szélességnél a plusz egy centi, mert erre kell ragasztani a lap másik szélét, hagyva egy egészen kis üres részt - érdemes felpróbálni ragasztáskor a gurigára, hogy könnyen lehessen forgatni rajta.





A gurigára hungarocellgolyót ragasztunk, fonalhajjal ellátva:





Az arcot is érdemes a tulajdonos képére alakítani. :-)
Ezután már csak fel kell húzni az órarendcsövet a gurigára, és egy körlapot ragasztani az egész alá.





Végeredményként egy forgatható órarendet kapunk, ami egyben hasonlít is az iskolásra - és még akár játszani is lehet vele... :-)